Uncategorized

Nem könnyű ma saját lakáshoz jutni

Azt vettem észre, hogy az ingatlanvásárlás egyre nehezebbé válik. Emlékszem, hogy fiatalabb koromban, amikor még olyan 16 éves lehettem, már elkezdtem számolgatni, hogy körülbelül mennyit kellene majd havi szinten félretennem, hogy 25 éves koromra összegyűjtsem az önerőt és saját lakásom lehessen. Persze, akkor az ingatlanárak nem voltak még így elszállva, tehát ez egyáltalán nem volt egy irreális elképzelés. De mégis most, itt állok, túl a huszonötön, és nem tudtam lakást venni. Sajnos a fizetések nem követik az ingatlanárakat. Egy időben minden erről szóló cikket elolvastam, de csak egyre inkább elkeserített a tény, hogy egy fiatalnak szinte lehetetlen saját ingatlanhoz jutni, jelentős anyagi támogatás nélkül.

Több ismerősöm is van, akik szintén évek óta gyűjtögetnek, de már kezdik feladni, mert egyszerűen nem érik utol magukat és mindenkin csak az elkeseredettséget látom. Persze, mondhatnánk, hogy akkor menjenek ki külföldre pár évre és gyűjtsenek össze egy lakásra valót, de itt van a család, a barátok, és nehéz itt hagyni mindezt, még ha csak egy kis időre is. De valószínű, hogy ha már kimennének, akkor nem jönnének vissza – legalábbis az én barátaimról ez elmondható.

Emiatt a barátaim mind, kivétel nélkül vagy albérletben élnek, vagy szülőknél. Amivel szerintem egy darabig nincs gond, főleg, ha mindenki tisztában van azzal, hogy a gyerek már felnőtt. De egy idő után, bármennyire is jól megvannak egymással a családtagok, kezd terhessé válni. Hiszen a természet rendje, hogy az ember vágyik az önállóságra, esetenként az egyedüllétre, amit a szülői házban nehéz megkapni.

Egyre többet cikkeznek arról, hogy kitolódik a függetlenné válás és arról is, hogy milyen sok a „mamahoteles” 30 év körüli fiatal. Sajnos ezek a cikkek legtöbbször elég rossz színben tüntetik fel ezeket a fiatalokat: lusták, nem is akarnak elköltözni, kényelmes nekik, hogy anyu mos, főz, takarít rájuk. Sok cikkben még említésre sem kerül, hogy egyébként lehetetlen saját ingatlanhoz jutni, de már az albérlet is már-már luxuskategória lesz, ha az ember egyedül lakna. És természetesen, az ilyen bejegyzések alatt rendszeresen elindulnak a kommentháborúk. Van, aki szidja a fiatalokat, van, aki kiáll mellettük. Szerencsére sokan tisztában vannak azzal, hogy például a szüleinknek könnyebb dolguk volt ezen a téren.

Azt hiszem, hogy Németországban ki is találtak erre egy remek megoldást: bizonyos tartományokban, szabtak egy felső limitet az albérlet áraknak. Efölött az összeg fölött lakást kiadni gyakorlatilag illegális és törvénysértő. Jó persze, lehetne azt mondani, hogy ott magasabbak a bérek, de ez az intézkedés csak azt mutatja, hogy valószínűleg ott is átestek a túloldalára, máskülönben nem lett volna szükség egy ilyen intézkedésre. Talán egy ilyen intézkedés bevezetése itthon is kicsit megkönnyítené a fiatalok helyzetét, de azt hiszem, ha ez megtörténne nálunk is, az valóságos csoda lenne.